Tudjuk, hogy sokan különleges teljesítményre képesek, ha elveszítik egyik érzékszervüket vagy mozgáskorlátozottakká válnak. Így példát adnak egészséges társaiknak arra, hogy kellő motivációval és kitartással bizony csodákra lehetünk képesek.
Közismert dolog, hogy Beethoven az egyik legnagyobb zeneszerző élete során elveszítette hallását, mégsem szűnt meg darabokat írni, és művei, melyeket teljesen süketen írt szintén tökéletesek.
A holland Metabolomikai Központ kutatói Beethoven vonósnégyeseit elemezték, hogy kiderítsék volt-e a művész hallásromlásának érzékelhető hatása a zeneműveire. Négy csoportba osztották a szerzeményeket a korai évektől (1798-1800) egészen a késői korszakig (1824-1826).
Beethoven harminc éves korától (1801-től) kezdte fokozatosan elveszteni hallását. Eleinte arra panaszkodott, hogy nem hallja rendesen a hangszerek és az emberi hang magas hangjait. 11 évvel később hallása már annyira megromlott, hogy csak a kiabálást értette meg tisztán, és 1818-tól már csak jegyzetfüzetei segítségével kommunikált. Az 1827-ben bekövetkezett halála előtti években pedig már teljesen elvesztette a hallását, így a vizsgálatban szereplő késői korszak már ezt az időszakot tükrözi.
A holland kutatók azt vizsgálták, hogy művei bevezetőiben hány darab magas G (1568 hertz feletti) hang van. Azt találták, hogy a halláskárosodás előrehaladtával a magas hangok egyre jobban a háttérbe szorultak a szerzeményekben. Ennek ellensúlyozásaként Beethoven több közép- és alacsonyfrekvenciájú hangot használt, amelyeket jobban hallott előadás közben.
Azonban azoknál a zeneműveinél, amelyeket már teljesen süketen írt ismét visszatértek a magasabb hangok. Ekkor már a belső hallására támaszkodva írta zeneműveit.
Mi is a belső hallás?
Az a pszichikai képesség, mellyel hangokat és hangviszonyokat tudunk magunkban felidézni. A jó zenész kifejlett belső hallással rendelkezik, és a kottát, partitúrát nézve hallja a darabot, a zenekar játékát. A zeneszerző is belül hallja a művét, és ennek nyomán írja kottába.
A belső hallás képességével Beethoven megsüketülése után is remekműveket komponált.
Forrás: belső hallás | Zenei ENCIklopédia
Hallgassátok meg Beethoven két zeneművét, amit már így belső hallásból, süketen komponált:
Egy rövid darab:
Itt pedig egy hosszabb vonósnégyes darab, az OP 131.
Érdemes azért a hallás normál működéséről is néhány szót említeni, hiszen ennek működése is csoda a maga nemében, csak már megszoktuk, ezért természetessé vált.
A hallás révén a fizikai világnak azon eseményeiről szerezhetünk tapasztalatokat, amelyek valamiféle mechanikai rezgést bocsátanak ki magukból.
Maga a rezgés azonban önmagában nem elegendő: szükség van egy olyan továbbító közegre is, ami képes ezt a rezgést továbbítani a rezgő tárgytól a fülünkbe. A leggyakrabban ez a hordozó közeg a levegő.
Levegő esetén a hang terjedési sebesség 340 m/s, vízben jóval több: 1500 m/s, de ez még mind semmi a fény hihetetlen 300 000 km/s sebességéhez képest.
A környezeti rezgésekből származó hangokat hallórendszerünkkel fogadjuk és dolgozzuk fel, amely három alapvető részből áll: a külvilágból származó fizikai ingereket feldolgozó receptorokból, melyek a fülben találhatók, a receptorok és az agy közötti összeköttetést megvalósító hallópályából és az agynak azon részeiből, amelyek a hallási információ feldolgozására specializálódtak.
Az emberi fül három különálló anatómiai részre osztható: a külső, a közép- és a belső fülre.
A külsőfül lényegében a hang hallójáratba való irányításában és felerősítésében játszik szerepet. Az erősítés elsősorban a 3000 Hz körüli hangokat érinti, mivel a hallójárat ezen a frekvencián maga is rezgésbe jön, és ez néhány decibellel hangosabbá teszi a hangokat.
A középfül feladata az ellenállás-csökkentés és a túlterhelés elleni védelem. A belsőfül elsődleges feladata a hangok frekvenciaelemzése.
Mikor is fejlődnek ki hallószerveink?
A magzati időszak 16. hétére kifejlődik a halláshoz szükséges szerveink legnagyobb része. Innentől a baba tisztán hallja édesanyja szívverését, evését, légzését, járását, beszédét.
De mi történik hallásunkkal a vízben? Ha nem a szokásos közvetítő közeg a levegő közvetíteti fülünkbe a hangokat?
Víz alatt a hangok több mint négyszer gyorsabban terjednek, mint a levegőben, ám csak torzan halljuk, mert a víz nem a szokványos hangközvetítő közeg, amire a fülünk specializálódott. A hangokat víz alatt nem a dobhártyánk, hanem egy koponyacsontunk, az ún. csecsnyúlvány segítségével halljuk. Ezt a csontot a fülünk mögött tapinthatjuk ki. A víz alatt ebbe a csontba ütköznek a hanghullámok, és ez közvetíti őket az agyba.
Érdekes módon azonban, míg szárazföldön maximum a 20 000 Hz frekvenciájú hangot tudjuk észlelni, addig a víz alatt ennek tízszeresét, azaz 200 000 Hz-es hangot is meghalljuk. Ez azt jelenti, hogy víz alatt mi is képesek vagyunk az ultrahang érzékelésére. Az amerikai kutatók vizsgálatának eredménye olyan hallókészülékek feltalálását segítheti, melyek akkor is segítik a hallást, ha a hallócsontocskák vagy a dobhártya károsodott.
Egy gyors hallástesztet mi is tehetünk akár online, akár mobiltelefonnal:
Online hallásteszt:
http://www.widex.hu/hu-hu/online-hearing-test
Andorid alkalmazás:
https://play.google.com/store/apps/details?id=net.epsilonzero.hearingtest&hl=en
Szép napot nektek!
Meido
